Idézetek a Twilightból:
Ebben az első idézetben Bella pontos leírást ad Cullenékről.
"Itt az ebédlőben, miközben hét kíváncsi idegennek próbáltam társalogni, itt pillantottam meg őket először.
A sarokban ültek, a lehető legmesszebb tőlem, a hosszú helyiség túlsó végében. Öten voltak. Beszélgettek, de enni nem ettek egy falatot sem, pedig mindegyikük előtt ott volt a tálca az érintetlen ennivalóval. Ők nem bámultak úgy meg, mint a többi diák, így nyugodtan szemügyre vehettem őket, nem kellett attól félnem, hogy a szemem egy másik, feltűnően kíváncsi szempárba ütközik. De nem ezért figyeltem fel rájuk.
Voltaképpen egy csöppet sem hasonlítottak egymáshoz. A három fiú közül az egyik nagydarab volt, izmos, mint egy súlyemelő, a haja sötét és göndör. A másik magasabb és soványabb, de azért ő is izmos, a haja mézszőke. A harmadik vékonyabb és nyúlánkabb volt náluk, kócos haja bronzvörös. Fiatalabbnak tűnt, mint a másik kettő, akikről nem gondoltam volna, hogy középiskolás diákok, inkább tűntek főiskolásoknak vagy éppen tanárnak.
A két lány meg nem is különbözhetett volna jobban. A magasabbik szoborszépségű volt, olyan csodálatos alakkal, amilyet a legújabb fűrdőruha trendet bemutató Sportmagazin címlapján lehet látni. Az effajta szépségnek elég belépnie egy szobába ahhoz, hogy minden lánynak porba hulljon az önbizalma. Aranyszőke haja lágy hullámokban omlott le a háta közepéig. Az alacsonyabb lányban volt valami koboldszerű: rendkívül vékony volt, az arcvonásai finomak. Hollófekete haja rövidre nyírt tincsekben meredezett szanaszét.
És mégis, annyira hasonlítottak egymásra. Mindegyikük arca krétafehér. Nem volt náluk sápadtabb diák ebben a naptalan városban. Sápadtabbak voltak, mint én, az albínó. És mindegyiküknek sötétszeme volt, hiába különbözött a hajuk színe. Szemük alatt sötét karikák - lilás, véraláfutás-színű karikák. Mintha álmatlanságban szenvednének, vagy éppen felgyógyulóban lennének egy kiadós orrtörésből. Ámbár az orruk, akárcsak minden arcvonásuk, egyenes volt, határozott vonalú és tökéletes.
De nem ezért nem bírtam levenni róluk a szememet.
Hanem azért, mert az arcuk, egymástól annyira különböző és mégis annyira hasonló, elképesztően, embertelenül gyönyörű volt. Sose hittem volna, hogy ilyen arcok léteznek a valóságban is, nemcsak valami csillogó-villogó divatmagazin oldalain. Vagy talán az angyaloknak lehet ilyen arcuk valamilyen régi festő képein. Nehéz lett volna megmondani, melyikük a legszebb - talán a fantasztikus szőke lány, vagy a bronzvörös fiú...
Úgy láttam, mindnyájan maguk elé merednek - nem néztek sem egymásra, sem a többi diákra, sem semmi egyébre."
A Cullen família. Balról jobbra: Jasper Hale, Alice Cullen, Emmett Cullen, Rosalie Hale, Edward Cullen
"Hozzám képest a Gyáva Oroszlán maga a Terminátor..."
"- Hölgyeké az elsőbbség, rendben? - kérdezte Edward. Fölnéztem, de olyan hamiskásan mosolygott, és olyan gyönyörű volt, hogy nem bírtam megszólalni, csak gyagyán bámultam rá.
- Vagy kezdhetem én is, ha akarod... - A mosoly eltűnt az arcáról. Most nyilván azon töpreng, hogy hány kerekem hiányzik a négyből...
- Nem - hadartam fülig vörösödve. - Kezdem én."
"Három dologban teljesen biztos voltam. Először, hogy Edward vámpír. Másodszor, hogy lényének egyik része - bár nem tudtam, mennyire képes uralkodni felette- a véremre szomjazik. És harmadszor, hogy én feltétel nélkül és gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok belé."
Ugyanez angolul:
Idézetek a New Moonból:
"Az óra ütött még egyet. Edward a fény felé lépett.
- Nem! - sikoltottam. - Edward, nézz rám!
Nem hallotta. Kicsit elmosolyodott, már csak egyetlen lépés választotta el a tértől, ahol egyenesen rátűz majd a nap.
Olyan erővel ütköztem neki, hogy a földöm végzem elterülve, ha ösztönösen el nem kap. Az ütközéstől belém szorult a szusz, hátracsuklott a fejem.
Edward sötét szeme lassan résnyire nyílt, az óramutató megint előbbre szökkent.
Szelíd meglepetéssel nézett le rám.
- Döbbenetes! - Csodálatos, enyhén csúfondáros hangja teli volt álmélkodással. - Carlisle-nak igaza volt!
- Edward - tátogtam szinte hangtalanul. - Menj vissza az árnyékba! Mozdulj már meg!"
"Határozottan éreztem, hogy öregebb lettem. Igaz, minden nappal öregszem, de ez mosz más volt, rosszabb, mert mérhetőbb. Ma lettem tizennyolc éves.
Edward pedig soha nem lesz tizennyolc. "
"- Végtére is az ember csak egyszer végzős életében. Lehet, hogy meg akarod örökíteni a nagy eseményt!
- Aha, te hányszor voltál végzős életedben?
- Az egészen más..."
"Edwardnak viszont rengeteg pénze volt - nem is akartam belegondolni,m milyen sok. A pénz szinte semmit sem jelentett sem Edwardnak, sem a többi Cullennek. Olyasmi volt számukra, ami egyszerűen csak gyűlik és gyűlik az ember bankszámláján, ha valakinek végtelen sok ideje van, és egy olyan húga, akinek megvan az a kissé ijesztő képessége, hogy előre látja a tőzsdemozgásokat."
Megráztam a fejem, és a hirtelen mozdulattól a könnyek szétrepültek a szememből. Kirántottam a karom Jacob szorításából, nem tudott visszatartani.
- Ne halj meg, Bella! - nyögte elcsukló hangon. - Ne menj el! Ne!
És ha soha többé nem látom Jacobot?"
"- Te, Bella...
- Igen?
Alice elgondolkodva méregetett.
- Nagyon kiakadnál, ha lopnék egy kocsit?"
ˇ^ˇ^NeW MOoN kedvenc!!!ˇ^ˇ^ˇ