Hivatalos tartalom (a könyv hátulján):
Vonzó, veszélyes, végtelen világ...
Bree Tanner alig emlékszik előző életére, mielőtt érzékei csalhatatlanok, reflexei emberfelettiek és fizikai ereje megállíthatatlan lett volna. A szűnni nem akaró szomjúság előtt életére... az életre, amikor még nem volt vámpír.
Csupán annyit utd, hogy újszülött társaival élni kevesebb betartandó szabályt és még kevesebb elkerülhetetlen következményt jelent: figyelj a hátad mögé, ne vond magadra a figyelmet, és mindenekfelett érj haza napkelte előtt, vagy meghalsz. Amit nem tud: halhatatlan életéből már nem sok van hátra.
Aztán Bree váratlanul barátra lel, egy újszülött vámpír személyében. Diego hozzá hasonlóan kíváncsi teremtőjükre, akinek még a nevét sem tudják. Amikor felismerik, hogy az újszülöttek csupán sakkfigurák egy elképzelhetetlenül hatalmas játékban, Bree-nek és Diegonak el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, és kiben bízik meg. De ha minden, amit a vámpíroktól tudsz, hazugságon lapul, hogyan derítheted ki az igazságot?
Az érem megpördül...
Vajon mi vár a másik oldalon?
Tartalom (saját --> nem ellopni!)
A 150 oldalas kisregény a háromhónapos újszülött vámpír, Bree szemszögéből íródott, és nagyjából egy hét leforgása alatt történik.
Bree a történet kezdetén két béna vámpírtársával indul vadászni, ám nem sokkal később felbukkan Diego, az okos, és újszülötthöz képest tapasztalt, csaknem egy éves vámpír. Bree azonnal megérzi, hogy a többiekkel ellentétben Diegóban megbízhat. Együtt vadásznak az éj leple alatt, majd pirkadatkor visszaindulnak a "főhadiszállásra". A ház azonban romokban, egy lélek sincs odaben - történt már ilyen máskor is, a felelőtlen újszülött társaság gyakran felégeti vagy lerombolja a házat. Diego titkos tengeralatti rejtekhelyére viszi Bree-t, egy barlangba, ahol egy kicsit elbeszélgetnek. Hamar kiderül, hogy azonos hullámhosszon vannak, jól megértik egymást. Mindkettőjüknek gyanús, hogy mi célja lehet átváltoztatójuknak (vagyis Victoriának, akit ők nem ismernek), illetve Rileynak azzal, hogy vámpírokat hoz létre, és megpróbálnak rájönni a dolgok miértjére. A barlangban ücsörögve egy újabb felfedezést is tesznek: a napfény nem hogy nem égeti meg őket (felrobbanásról nem is beszélve!), mint ahogy azt Riley beléjük verte, hanem a legkisebb fájdalommal sem jár, és szikrázik a bőrön. Eltűnődnek azon is, hogy erről Riley tud-e egyáltalán, és elhatározzák, hogy óvatosan közlik vele. Ehhez főként Diego ragaszkodik, aki szinte Riley jobbkeze. Ők ketten titkos klubot alakítanak egymás közt, Bree különösen örül, hogy végre van egy barátja.
Ezután elkezdik felkutatni a többieket. Hosszú keresés után szagot fognak, és elkezdik követni a nyomokat. Több, mint száz kilométerre Seattle-től bukkanak rá az új szállásra. Odaérve a többiek elcsodálkoznak azon, hogy ők még élnek, azt hitték, megégtek a napon. Kisebbfajta vita robban ki Diego és az egyik erőszakos csapatfőnök, Rauol között. És itt lép színre "Frász Fred", a történet egy igen fontos szereplője. Volt is róla szó Bree és Diego között, amikor Diego aról mesélt, hogy Riley szerint vannak olyan vámpírok, akikben több lakik, mint másikban. Riley Fredet is tehetségesnek tartja. Ezzel Bree is egyetért, ő is megfigyelte már, hogy Fred valahogy taszítja a többieket, de őt (Breet) nem, s ennek valószínűséggel a közelség lehet az oka, hiszen Bree általában Fred háta mögött kuporog. Szóval Fred egy óriási "undor-hullámot" bocsájt a szálláson tartózkodókra, amitől mindenki öklendezni kezd, és elhagyja a pincét, ahol addig tartózkodott.
A következő éjjelen Bree kiszökik a vadászni indulókkal, Diego pedig követi őt.
Folyt. Köv.