CARLISLE CULLEN
Faja: vámpír
Különleges képessége: nincs; emberi életéből magával hozta legerősebb tulajdonságát, ami vámpírként felerősödött benne, s ez az együttérzés
Szemszíne: ha szomjas, fekete, ha nem szomjas, aranysárga
Haja: szőke
Párja: Esme
Bella leírása Carlisle-ről a Twilightban:
"Fiatal volt, szőke volt... és jóképűbb, mint a legsármosabb filmsztár, akit életemben láttam. Igaz viszont, hogy sápadt volt, fáradtnak tűnt, és neki is karikák sötétlettek a szeme alat. "
"Vérlázítóan tökéletes"
Carlisle élete:
1640 körül született Londonban, egy anglikán lelkész egyetlen fiaként. Édesanyja belehalt a szülésbe. Apja fanatikus ember volt, erősen hitt a gonosz létezésében és a boszorkányokra, vérfarkasokra és vámpírokra vadászó csoport élén állt. Amikor megöregedett, fiára bízta a vadászatot. Carlisle egy csapat valódi vámpírra bukkant, akik a város csatorna-rendszerében laktak és csak éjszaka bújtak elő vadászni. Az emberek lesben álltak a csatornák fölött. Végre az egyik öreg vámpír előbukkant, mert már nagyon éhes volt. Először elszaladt támadói elől, akik üldözőbe vették, de nem bírta tovább és szembefordult velük. Két embert megölt, egyet magával hurcolt és Carlisle-t megsebesítette. A tömeg a vámpír után eredt, Carlisle pedig elrejtőzött a pincében, beásta magát a rothadó krumpli közé, s ott maradt három napig.
Aztán rájött, hogy vámpír lett belőle. Ezután fellázadt a sorsa ellen, s megpróbálta megölni magát. Csakhogy ez nem ment egykönnyen, hiszen egy vámpírt nagyon kevés módon lehet elpusztítani. Nem is táplálkozott. Aztán az éhség nagyon legyöngítette, így amikor bujdosása közben egy szarvascsordával táplálkozott, nem tudott ellenállni a kísértésnek. Ettől visszatért az ereje és rájött, hogy nem kell rettegett szörnyeteggé válnia, elég, ha néha eszik egy kis vadhúst, hiszen előző életében is evett. Onnantól kezdve elkezdte hasznosan tölteni az idejét. Eleve intelligens volt, tele tudásszomjjal, és végre korlátlan mennyiségű idő állt a rendelkezésére, így hát tanult, tervezgetett, zenét, természettudományt, orvostudományt tanult. Bejárta egész Európát. És rájött, hogy mit akat ő valójában: embereket gyógyítani. Kétszáz évig tartott neki tökéletesíteni az önuralmát, hogy a vérszagra ne ölje meg a betegét.
Miközben Európát járta, eljutott Olaszorsázgba is, ahol találkozott hérom másik vámpírral, Aroval, Marcus-szal és Caicus-szal. Carlisle néhány évtizedik maradt velük. Csodálta az udvariasságukat, kifinomultságukat, de ők mindenáron le akarták szoktatni Carlisle-t arról, hogy csak állathúst egyen. Megpróbálták meggyőzni egymást, de nem sikerült. Carlisle ezután otthagyta őket, de nagyon magányos volt. Hosszú ideig nem volt senkije. De aztán elterjedt az a felfogás, hogy szörnyetegek csak a mesékben léteznek, így Carlisle végre kapcsolatot teremthetett az emberekkel, mintha maga is közülük való lenne.
Azonban régóta töprengett valamin: át merjen-e változtatni egy halandót. Amikor a 20. század elején kitört a spanyolnátha, egy halálra ítélt 17 éves fiúra bukkant, akire azt mondták, menthetetlen, a szülei már meghaltak a járványban, szóval az élete nem ért semmit. Úgyhogy Carlisle megtette. Képes volt rá, nem gyilkolta meg őt. És a fiúból vámpír lett. Ez volt Edward. Aztán sorban jöttek a többiek...
(Néhányszor szó szerint idéztem a Twilghtból - a szerki.)
"Jóképűbb, mint a legsármosabb filmsztár, akit életemben láttam" - Twilight